A ókorban és részben a középkorban - különösen a szegény, alacsonyrangú családokban - a gyermekek hosszabb, rövidebb ingben jártak. A 18. század közepéig - a jómódú, előkelő gyermekek esetében - a gyermek ruhák mindig a felnőttruhák kisebbített másai voltak, így a divatot is azok változásának megfelelően követték.
Rousseau forradalmi nevelési elveinek hatására, Angliában jött létre a gyermekruha mint önálló kategória. Erre azért is szükség volt, mert a felnőtt öltözködésnek olyan vadhajtásai ( spanyol, rokokó ) nőttek, mely a gyerekek számára már-már elviselhetetlen terhet jelentettek. Az 1800-as évektől kezdve a forradalom és a modern pedagógiai elvek hatására a gyermekek öltözködése kezdett veszíteni a merevségéből. Az egészségesebb viselet elméletét ugyan általában elfogadták, de a megvalósítás nagyon lassan haladt. Különösen az előkelő családok fogadták nehezen a számukra kevésbé elegáns és nem annyira túldíszített gyermekdivat első kezdeményeit.
Az igazi változás a 20. századra maradt. Praktikus, könnyű és higiénikus viselet alakult ki már a század első évtizedeiben is. Különvált a csecsemő és a gyermekdivat, s míg az előbbi a használhatóságot és a könnyű tisztítást tartotta elsődlegesnek, addig az utóbbi ugyanolyan fontos szempontként kezelte a divatosságot is.
Bár a mai gyermekruhák is sok ponton azonosulnak a felnő ruházkodás változásaival, teljesen önálló és szakosodott ágazattá vált a gyermekruha igények kielégítése. Önálló divat, specializált gyártás, különálló piac, szaküzletek végtelen száma mind arra utal, hogy speciális fogyasztóréteg alakult ki, s ennek kiszolgálására mindent megtesznek a tervezők, a gyártók és a kereskedők.
